Bizonyára lesz ellenvélemény, de kitartok az igazam mellett, amit innentől anyatigrisként védek!

Szerintem felháborító, ha egy anya sírni hagyja a gyerekét. Végeredményben nem értem! Hogy tudja rezzenéstelenül és tudatosan, nevelési célzattal(!) hallgatni az újszülött sírást? Ami azért pont ennyire szívfacsaró és hangos és segélykérő, mert a figyelemre és a törődésre hív!

Mindenféle nevelési módszer értelmében még jó idejekorán kell a gyereket rászoktatni a helyes viselkedésre... Felháborító és mérhetetlenül dühítő, hogy anyák utána ebben a szellemben élik felsőbbrendűként életüket és bánnak így gyermekükkel...

Abban a (téves) tudatban, hogy de jól cselekedtem, már majdnem a fejemre nőtt, de nem, sikerült 2 hónaposan megneveljem ezt a kis zsarnokot...

A valóság ugyanis az, hogy egy aprócska emberke az első pár hónapjában annyi változáson és formálódáson megy keresztül, ami önmagában egy fejlődéssorozat, minden természetes alakulásával együtt. Nevelni nem, de szokásokat kialakítani lehet, mindezt a legnagyobb nyugalom, törődés, türelem és kizárólagos figyelem kelyhében! 

Szeretlek kisfiam!