Mi az, hogy nehéz?

Mindenkinek más. Jó, de mi az? 

Szerintem ez az emberek szintjén mérhető, mindenkinek a sajátján.

Van, akinek az egész életében annyi nehézsége akad, hogy milyen színösszeállítással rendezze be a nappalit, másnak egyedül kell felnevelnie a gyermekét, mert a társa nem akarta a gyermeket.

Megint másnak a fájdalmai abból adódnak, hogy még nem vált le a szülőről, így az élet által tartogatott feladatok egycsapásra kezdenek özönleni, mintegy felgyorsítva ezt a leválást.

 "Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszűnjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak" 

Aztán a homályos képben kezd lassan lassan körvonalazódni valami.

És apránként ugyan, de értelmet nyer az egész, amiért történik.

Érdemes olvasni olyan sorstörténeteket, melyek a tiedhez hasonlóak, vagy akár merőben eltérnek attól, de valamilyen módon könnyen tudsz azonosulni velük. Ezek a történetek ugyanis kicsit lehozzák a fókuszt saját nyomorodról, és megtanítanak könnyedebben élni, akár még élvezni is azt, amiről majd lehet mesélni az unokáknak.